blog

Remélem, az előző eszmefuttatás óta mindenkinek sikerült beszereznie vagy egy barátnőt, vagy egy számítógépet, vagy szerencsésebb esetben mind a kettőt, és elkezdhetjük tanfolyamunk második részét, ami arról fog szólni, hogyan is lehet békében egy épületben tartani mindkét szerzeményünket, illetve újra megpróbálhatjuk eldönteni, mit is szeretünk jobban.

         Fontos, hogy figyelembe vegyük, kinek vagy minek mik is az igényei. Először is nézzük, mire van szüksége gépünknek. Ezzel igazából nem lesz sok gondunk, csupán néhány hasznos programra, egy operációs rendszerre, valamint szükség szerint néhány játékra lesz szükségünk, az egyetlen állandó kiadásunk az áram lesz, valamint igény szerint az internet, de ha eléggé szeretjük a mi kis kedvencünket, nem sajnáljuk rászánni a szabadidőnket, hogy foglalkozzunk vele, mindenképp meghálálja. Ha esetleg elkapna valami csúnya betegséget, és vírusos lenne, nos, ezt a problémát is viszonylag könnyen és olcsón meg tudjuk oldani. Ezek mellett nagy előnyként lehet még elmondani azt, hogy számítógépünk soha nem fog beszólni nekünk, hogy túl sokat foglalkozunk a barátnőnkkel/ feleségünkkel, és őt pedig elhanyagoljuk, türelmesen vár, hogy ismét időt szakítsunk rá, és akkor is ugyanolyan lelkesedéssel dolgozik, mint előtte bármikor.

         Nézzük, ezzel szemben mi a helyzet a nőkkel. Mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy a beszerzés után rögtön használatba tudjuk venni őket, nincs szükség telepítésre, se egyéb programokra, bár a legtöbb példánynak vannak funkcionalitásbeli problémái, és nem értana időnként, ha ezeket fel lehetne telepíteni, és sok probléma gyorsan megoldható lenne egy- egy reinstall-lal vagy service pack-kal. Az energiaellátása kicsit problémásabb, bár jobb esetben ezt önállóan intézi mindennemű külső beavatkozás nélkül. A vele való kommunikáció sokkal egyszerűbbnek tűnik, és kevesebb energiát igényel, bár sokszor ezzel is nagy problémáink lehetnek, és nehéz lehet megértetni magunkat. Tény, hogy sokkal több szabadidőt igényel, mint a gépünk, viszont ezt sokkal hatásosabban és lelkesebben tudja meghálálni, ellenben, ha nincs megfelelő időráfordítás, komoly gondjaink lehetnek, és még garancia sincs, és sajnos a betegséggel is sokkal nehezebben és drágábban birkózik meg.

         Sajnos a nő és a számítógép egy háztartásban tartása sokszor kemény fejtörést okozhat, főleg a női oldal aggályoskodásai miatt, viszont mindenképp megéri küzdenünk, hiszen e két dologgal megalapozhatjuk az otthonlét pozitív hangulatát és a megfelelő szórakozást.

         Van még néhány kötelező körünk, méghozzá a szerviz és az élettartam. A számítógépeket hamarabb kell elkezdenünk szervízelni és fejleszteni, és sajnos az élettartamuk is kevesebb, mint egy barátnőé, aki megfelelő karbantartás miatt akár 100 évig eléldegélhet, persze a szolgáltatásai és a játék élménye az idők folyamán csökken, a szerviz pedig nagyon drága tud lenni, ha csak a plasztikai sebészre és a gyógyszerekre gondolunk.

         Ami a legfontosabb az egészben, hogy betartsuk a legfontosabb aranyszabályt, miszerint a harmonikus szimbiózisban való együttélés érdekében nagyon fontos a megfelelő beosztása a szabadidőnknek, ezzel megalapozva a nyugodt életet és a konfliktusmentes jövőnket. Mindenkinek sok sikert, és jó szórakozást kívánok!

A nevem Pudz, és egy plüss oroszlán vagyok. Nem vagyok halandó, ha vigyáznak rám, örökké élek. Nagyon sok minden történt már velem, pedig fiatal vagyok. Nekem sajnos nincsenek szüleim, mesterséges úton jöttem létre, nagyon sok testvéremmel egyszerre. Mi egy hatalmas család vagyunk, több ezren vagyunk testvérek. Miután megszülettem, nem volt, aki a kezében tartson, aki megpusziljon, vagy törődjön velem, rögtön beleraktak egy nagy dobozba, és jó messzire vittek el. Rengeteg utazás után végül megálltunk, és kivettek, a fejemre akasztottak egy cédulát, és kilógattak egy magas állványra. Nagyon szomorú voltam, mert sokáig senki rám sem nézett, nem játszottak velem, pedig azt szeretem a legjobban. A szeretet nélkül nincs értelme az életemnek. Teltek a napok, míg egyszer egy reggel bejött egy fiú a boltba. Elkezdte nézegetni a mellettem lévő plüssöket, majd rám akadt, és levett az akasztóról. Ekkor már tudtam, hogy végre gazdára találok. Belerakott egy ajándéktáskába egy csoki és egy bon- bon mellé, tehát kiderült, hogy ajándék leszek. Nagyon izgultam, hogy vajon kihez kerülök? Vajon kedves lesz-e? foglalkozik-e velem? Ad-e majd jó éjt puszit esténként? Nagyon hosszú volt az a nap, teltek az órák, de csak nem kerültem ki a táskából. Beesteledett. Láttam, hogy egy pici kéz nyúl felém, és kiemel. Hirtelen megláttam az arcát, és ő is az enyémet. Úgy tűnt, örül nekem, mert azt mondta: -Hát ez egy oroszlán!!! Nagyon kedves arca volt, egy pillantásából láttam, hogy jó dolgom lesz mellette. Egy darabig nézegetett, igazgatta a sörényem, majd visszatett a szatyorba, és elindultunk valahova. Mikor megint láttam, hogy mi történik, egy sötét és büdös helyen voltunk, de nem zavart, mert elővettek, és játszottak velem. Bemutattak egy szimpatikus rénszarvasnak, akit Pityunak hívnak. Azt hittem, hogy fáj a torka, mert sál volt a nyakán, pedig nem volt hideg. Lassan eljött az idő, hogy hazainduljunk, és meglássam végre, hogy hol fogok lakni, viszont mikor a lány és a fiú elindultak, engem otthagytak. Láttam, ahogy egyre távolodnak, és még vissza sem néznek. Nagyon szomorú lettem, egy könnycsepp csordult ki a szememből. Nem is tudom meddig feküdtem ott, saját bánatomba temetkezve, mikor egy ismeretlen, részeg fiú felvett és hazavitt. Több hetet töltöttem le vele, de nem voltam boldog. Hiányzott a lány, az a kedves mosoly. Már- már kezdtem elveszteni a reményt, hogy viszontlátom, mikor egyik nap a fiú nővére felvett, és elindult velem kifelé a lakásból. Mikor kinyitotta az ajtót, elkerekedett a szemem, ugyanis nem más állt ott, mint a fiú, aki elhozott a boltból. Odaadott a lánynak, aki mellette állt, de addig nem vettem észre. Olyan boldog voltam, mint még soha. Megölelt, megpuszilt, és bocsánatot kért, amiért elveszített. Láttam rajta, hogy nagyon szégyelli magát. Nem tudtam rá haragudni, nagyon megszerettem. Azóta vele élek, boldog vagyok, és Pityu pedig a legjobb barátom lett, és az óta bemutatta a barátnőjét is, Cicust, egy szuperhős macskát. Nekem van a legjobb gazdám a világon!

Ma már létszükségletté vált a számítógép, hát íme néhány alapszabály, hogy zsebpénzünk segítségével hogyan csinálhatjuk profik módjára:

-kezdetnek szerezzünk be egy számítógépet, ha lehet, minél erősebbet, ki-ki a saját pénztárcájához mértet

-lakhelyünkbe köttessünk be minél gyorsabb internetet, hiszen minél többet kell várni egy oldalra, annál kevesebbet tudunk csinálni

-telepítsük fel a gépre a kívánt dolgokat, ha lehet, minél praktikusabban, hogy gyorsan tudjunk játszani vagy netezni

-fontos a kényelem, találjunk hát olyan helyet (pl. ágy), ahol lábunkat felrakva, hátunkat megvetve tudunk ülni, így a billentyűzet az ölünkben, az egér pedig mellettünk lehet, így optimális lesz a testhelyzetünk

-szerezzünk be minél nagyobb monitort, a legjobb, ha a fejünket is forgatni kell, ha az egyik szélétől a másikig akarjuk nézni

-mindenképp szerelkezzünk be enni- és innivalóval, ha megtehetjük, kössünk be az ágy mellé egy hűtőt, karnyújtásnyi távolságra, és töltsük meg sörrel

-ha nyár van és meleg, szereljünk be ventillátort, senki sem akarja az izzadtságot törölgetni, ezzel értékes másodperceket takaríthatunk meg

-szerezzünk be minéltöbb.1-es hangfalrendszert, hogy javítsuk a játékélményt

-igyekezzük kizárni a zavaró tényezőket zárt ajtóval, zárt ablakkal, alkalmasint kikapcsolt telefonnal

-a legfontosabb pedig: ne felejtsük el bekapcsolni a gépet!

Ezen szempontok betartásával színvonalas, teljes körű élményben lehet részünk, mindenkinek jó szórakozást kívánok!

            Már sok – sok éve azt tömik az emberek agyába, otthon, a médiában, az utcákon, mindenhol, hogy ne legyenek előítéletei, legyen toleráns mindenkivel, a melegekkel, a más nemzetiségűekkel, a más vallásúakkal és így tovább. Ez az egész egy rohadt álszent dolog. Nincs olyan ember, aki mindenkit és mindent tolerálna, ugyanis átesik ő is a ló túloldalára, csak ezért nem szól senki, mert az például elfogadott, ha szidják az embert, mert dohányzik, mert nem étkezik egészségesen. Ez az ő döntése, ugyanúgy, mint egy buzinak, mikor eldönti, hogy ő a férfiakat szereti.

            Már miért kellene toleránsnak lennem? Ezzel az ember a saját személyiségét tagadja meg, eldobja magától a véleményét, pedig erre szükség van, mindenki ettől lesz egyedi és megismételhetetlen. Nem vagyunk egyformák, de ez így van jól. E nélkül milyen unalmas lenne az egész világ?! Teljesen természetes, ha az embereknek előítéletei vannak, ez természetes reakció, ami az állatvilágból ered. Minden állat, mikor egy addig ismeretlen egyeddel találkozik, először vonakodva indul el felé, és csak akkor megy mindig közelebb és közelebb, mikor látja, hogy nincs rá veszéllyel. Aki nem tolerál valamilyen nézetet vagy életmódot, annak mindig megvan az oka. Egy tudományos világszemléletű ember persze hogy bugyuta és népbutító dolognak tartja az egyes vallásokat. Egy vallás követői leítélik egy másik vallás híveit, hiszen abban a hitben élnek, hogy az az igazi és valódi, amiben ők hisznek. Egy heteroszexuális férfi/nő nyugodtan lehet előítélettel egy homoszexuális férfival/nővel szemben, hiszen nem érti meg, hogyan vonzódhat egy ember a saját neméhez, hiszen ő nem olyan. Más az ízlésünk, más a gondolkodásmódunk. Tévedés ne essék, én most itt senkit sem arra biztatok, hogy utáljon másokat, akik máshogy gondolkodnak, csak azt kérem, hogy senki se tagadja meg magát és álljon ki a véleménye mellett, bármi is az.

            Mondok egy példát: én nem tudom tolerálni azt, hogy az USA lakosságának nagy része hihetetlenül műveletlen és buta. Azt hittem fejbe lövöm magam, mikor egy nőtől egy televíziós játékban azt kérdezték, hol van Budapest, és olyanról kezdett el beszélni, hogy szerinte egész Európában franciául beszélnek, és segítséggel jutott tovább, több ezer dollárt nyerve. Szánalmas, és az a baj, hogy ez ott általános. Elítélhetem még minden lelkiismeret furdalás nélkül a Magyarországon élő kínai kereskedőket. Behozzák az árujukat szinte ingyen, az eladás után nem adóznak, és így csak még jobban tönkreteszik ennek a szegény országnak az így is botrányosan rossz gazdaságát.

            Azt hiszem, nem kell tovább sorolnom, mindenki érti, hogy mire gondolok. Azzal tömnek minket, hogy ne legyenek előítéleteink. Ez egy darabig rendben van, de miért ne lehetne gondunk azzal, amiről úgy látjuk, hogy rossz. Ezzel csak elfogadnánk és beletörődnénk a dolgokba, mint a birkák. De nem azok vagyunk! Hangoztassuk a véleményünket, hadd tudja meg az egész világ, de ne essünk a ló túloldalára. Ha közhelyes akarnék, lenni, ezt mondanám, éljen az arany középút. J

         Manapság szinte minden évben megjelenik egy újfajta zenei irányzat, öltözködési stílus, életszemlélet, vallási szekta és más egyéb dolgok, amik tömegeket vonzanak.

         Az egész egy baromság. Ez mind – mind a gyengék mentsvára, azoké, akik nem tudtak kialakítani egy egyéni stílust, ami rájuk jellemző, amitől ők kitűnnek a tömegből, mert a mai fiatalok/gyerekek körében egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy ki mit szeret, ki hogyan öltözködik. Egyre kevésbé fontosak a belső értékek, és ez a változás nem feltétlenül jó irányú. Ma már az iskolákban képesek azért kiközösíteni egymást az emberek, csak mert az egyik nem ”EMO”-s, a másik igen, de még ezernyi példát lehetne mondani. Ez már régebben is így volt, de nem volt ennyire erőteljes. Nekünk még számított, hogy ki mennyire kedves, milyen jószívű vagy segítőkész, és ezek alapján választottuk meg a barátainkat. Ma már ez nem így van. Először be kell kerülni egy csapatba, és majd esetleg utána megnézik, hogy na, milyen is vagy! Korábban is ez volt, lásd például a hippi mozgalmakat. Egyszer valaki kitalálta, és sok ezren, sőt talán millióan követték ezt a marhaságot is, mert, hogy ne engedjük a nagyvállalatok hódításának, és így tovább, bezzeg ők is ugyanúgy tőlük vásároltak, egyik sem kezdett el mondjuk kertészkedni vagy állatot tenyészteni, hogy függetlenné válhasson. Valóban sokkal jobb lett a világ, hogy éjjel nappal téptek, nyakaltál az acidos vizet, és gitározva énekeltek arról, hogy milyen szar a világ. Ettől jobb lett, és sokat tanultunk tőlük, büszkék lehetnek magukra, sokat tettek le az asztalra.

         Ma is ezt folytatják a tizenévesek, csak más az alapja az ő nézetüknek. Mi a jó abban, hogy egész nap, mint egy zombi, néznek ki a fejükből, és arról panaszkodnak, hogy milyen kegyetlen a világ, és hogy nincs értelme az életüknek. Azt azért meg kell hagyni, hogy ha így folytatják, akkor az ő életüknek tényleg nincs, és nem is lesz értelme. Pedig lehetne. Tanulhatnának, sportolhatnának, szórakozhatnának. Élhetne mindegyik egy szép, vidám életet, ha már egyszer megszülettek. Más mindent megadna azért, ha egy napig tovább élhetne, vagy akár egy perccel, hogy még egyszer utoljára mielőtt meghal, megölelgesse a szerelmét, vagy mondhassa az édesanyjának, hogy szereti.

         A legnagyobb baj, hogy ez már csak rosszabb lesz. Mindig jön egy újabb hóbort, amit a sok kiforratlan gyerek követhet, hogy ezzel elfojtsa a saját egyéniségét, és a tömeget követhesse, ahelyett, hogy azt mondaná, elmentek a jó francba, ez nem én vagyok, én nem akarok ilyen lenni. Eltűnnek az egyedi emberek, sok mindenhez hasonlóan az emberiség is sablonossá és unalmassá válik. Remélem, nem így lesz, és egyszer majd magához tér ez a birka világ.

Bizonyára rengeteg sorstársam fejében előfordult az a problémakör, hogy mihez is kezdjen a szabadidejével, feltéve persze ha az illetőnek van barátnője és számítógépe. A nő, mint individum évezredek óta uralja a férfiak gondolatait, a legtöbbeknél nagy sikerrel, az informatika térhódítása viszont szinte csak a közelmúltban kezdődött el, mégis sokunk felett már - már olyan hatalommal rendelkezik, hogy el sem tudnánk képzelni ez életünket nélküle. A gond ott van, hogy nők nélkül sem. Vegyük hát sorra, miket kell számba vennünk a választás előtt.

         Kezdjük azzal, ami mindenképp a legelső élmény, mikor főszereplőinkkel találkozunk, a külső. Tény, hogy a moddingnak köszönhetően manapság elképesztően szép gépeket tudnak készíteni, viszont az biztos, hogy nem képesek olyan esztétikai élményt nyújtani, mint egy kedves arc, vagy egy formás fenék. Ami viszont a computer mellett szól, az a zsákbamacska effektusnak köszönhető, hiszen attól, hogy egy nő csinos vagy szép, egyáltalán nem biztos, hogy ha, mikor megszólal, ugyanúgy tetszeni fog. Ezzel szemben, mielőtt megveszünk egy gépet, akár az interneten, akár az üzletekben fel tudnak minket világosítani, hogy mire is számítsunk, hiszen az adott configot, vagy legalábbis a részeit, valaki már biztos letesztelte, vannak róla tapasztalatai, és ezeket hajlandó megosztani velünk, mégis érintetlenül kerül hozzánk az áru.

         Ha dönteni szeretnénk, mindenképpen figyelembe kell vennünk a hasznosság tényezőjét, és az adott felhasználási módok értékét. Na már most: egy számítógéppel ma már rengeteg dolgot el tudunk végezni, még olyan is létezik, amibe kávéfőző van beleépítve. Tény, hogy ezzel nagyon megkönnyítik az életünket, viszont biztos vagyok benne, hogy egy egészséges férfiember sokkal nagyobb hasznosságúnak vél egy kedves szép hölgy társaságában eltöltött éjszaká(ka)t, mint hogy ki hány botot ölt le egy kör alatt a Cs-ben.

         Sajnos ez itt nem az újvilág, főleg így a gazdasági válság idején, így kénytelenek vagyunk figyelembe venni választásunk anyagi vonzatát is. Így jártunk, a pénztárcánk mindig le lesz szívva, de nem mindegy, hogy hogyan. Mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy mit szeretne: inkább néhány évente költ egy nagyobb összeget, hogy a gépe ismét régi pompájában ragyogjon, vagy egyszer befektet egy olyan gépbe, amire sokáig nem kell költeni, vagy, beszerez egy hölgyet, akire mindig kell költeni, de többnyire kisebb összegeket. Ez van, ezt nem lehet megúszni, viszont a nőnél is dönthetünk úgy, hogy néhány évente beszerzünk egy frissebb változatot, ki – ki a maga választása ez.

Miklós tipikusan az az ember volt, aki hitt abban, hogy valamiféle természetfölötti irányítja az életét. Minden reggel meghallgatta a rádióban a horoszkópot munkába menet, hitt a babonákban, és még sok minden hasonló dologban, pont ennek volt köszönhető, hogy tényleg ezek szabták meg, hogy merre is haladjon az élete.

            Történt egyik reggel, mikor a szokásos horoszkópot hallgatta, hogy azt mondták neki arra a napra, menjen el jóshoz. Nem is értette igazából eddig miért nem tette, hiszen annyira egyértelmű lett volna, ha egyszer így él. Nem is habozott, mivel sokáig dolgozik, úgy döntött, aznap nem megy be, hanem meglátogat egy jövendőmondót, és megtudja, mi is lesz a sorsa. Mikor belépett hozzá, áporodott szag fogadta, mindent belepett a rengeteg füstölő összevegyült bűze, a szoba közepén pedig egy kerek asztalka mellett a gyertyalángnál ott ült egy ráncos öregasszony. Az nem szólt egy szót sem, csak a vele szemben lévő szék felé biccentett, ezzel kínálva hellyel vendégét. Miklós leült, bár kicsit szorongott, félt attól, hogy vajon mit is fog hallani. A jósnő kinyújtotta felé a kezét, Miklós is így tett. Ahogy a jósnő hozzáért, mintha valami rohama lett volna. Háta kiegyenesedett, szeme felakadt, csak a fehérje látszott. Már – már úgy tűnt, mentőt kell hívni, mikor egyszer csak megszólalt, egy furcsa, ősinek tűnő hangon, mintha nem is evilági lenne, és csak ennyit mondott:

-A zöld, a bíbor és a fekete. –elhallgatott, nem szólt egy szót sem, elájult.

Miklós megpróbálta élesztgetni, lelocsolta vízzel, de mikor semmire sem reagált, kihívta a mentőket, akik el is vitték, ő pedig ott állt magányosan, ledöbbenve, nem tudva, mihez kezdjen a hallottakkal és látottakkal. Egyfolytában csak három szó járt a fejében, azok, amiket a jósnőtől hallott. Vajon mit jelenthetnek? Hogyan kötődnek ezek a színek az életéhez? Abban nem volt kétsége, hogy fontosak, csak nem tudta még, hogy miért, viszont attól a naptól fogva csak ezen jártak a gondolatai, és mindig és mindenhol azt figyelte, hogy hol tűnnek fel.

Másnap reggel, mikor bement a munkahelyére, a főnöke közölte vele, hogy ki van rúgva, mivel előző nap egy szó nélkül nem ment be, és ezt nem lehet büntetés nélkül hagyni, ezt ők nem tűrik meg. Nem volt mit tennie, valamiből meg kell élni, el kezdett álláshirdetések után kutatni, el is küldte az életrajzát néhány helyre. Teltek a napok, míg egyszer csak jött egymás után két telefonhívás, két állásinterjúra hívták be. Az egyik egy gyógyszergyár volt, a másik pedig egy természetvédelemmel foglalkozó cég, a nevük: Egy zöldebb Földért alapítvány. Elkerekedett a szeme, szíve eszeveszettül vert, és bár a gyógyszergyár magasabb fizetést ajánlott, nem érdekelte, csak az, hogy ez egy jel. Elment az interjúra, felvették, úgy tűnt, hogy jó dolga lesz ott. Kellemes volt a hangulat, kedvesek az emberek, élvezte a munkáját. Megismerkedett egy kedves lánnyal, mindkettőjük részéről szerelem volt ez első látásra. Hamar el is csattant az első csók, az első simogatás, az első közös éjszaka. Boldogok voltak egymás mellett.

            A lány szülőfalujában szokás volt, hogy minden évben rendeznek egy Bíborbál nevű összejövetelt, ahol megünneplik a tavaszt, a szerelmet, táncolnak reggelig, és a lányoknak bíbor színű ruhában kell járniuk. Mikor Ágnes (így hívták a lányt), megkérte Miklóst, hogy menjen el vele a bálra, ő azonnal igent mondott, hiszen ebben vélte felfedezni a jósnő szavait, és tudta, követnie kell a jóslatot. Az akkori főnöke is ott született, így ő is hivatalos volt a bálra, és el is ment a feleségével és a lányával együtt, aki akkor még csak 13 éves volt. Miklós és barátnője autóval indultak a bálba, hiszen nem ott laktak. Aznap reggel óta ónos eső esett, este pedig fagyott, az út csúszós volt. Mikor odaértek a helyszín közelébe, a vendégek már javában özönlöttek be. A kocsiban beszélgettek, csak Ágnes tudta az utat, de kicsit későn szólt, hogy meg kell állni, hirtelen féknyikorgás, az autó saját életre kelt, irányíthatatlanná vált. Felszaladtak a járdára, egyenesen a főnök lánya felé. Egy pillanatra még látta maga előtt sodródni a lányt, majd egy oszlopot, az utolsó emléke pedig egy hatalmas csattanás.

            Felkelt. Hirtelen nem tudta, hol van, mikor kinyitotta a szemét, majd szétnézett, és látta, hogy egy kórházban fekszik. Fel akart állni, de nem volt rá képes, a lábát nem tudta mozgatni. Segítségért kiáltott, kiborult, nem volt teljesen magánál, sokkot kapott, mikor elkezdtek beugrani az emlékképek. Az ápolók adtak neki nyugtatót, majd mikor megkérdezte, hogy mi történt, és hol van a barátnője, és hogy mi lett a lánnyal, senki sem szólt semmit. Ordított. Tudni akarta, mit titkolnak előtte. Megjött az orvos, és közölte vele, hogy a baleset során a barátnője, és a főnök lánya életét vesztette, a szívbeteg édesanyja pedig szívrohamot kapott, mikor meghallotta a történteket, és két órával azelőtt megállt a szíve.

            Miklós összeroppant. Napokig megszólalni sem tudott, csak feküdt az ágyon, és nézett maga elé a semmibe. Elvesztette az édesanyját, a barátnőjét, a munkáját, és gyilkos lett, akaratán kívül. Néhány hét múlva az orvos közölte, hogy bár tolókocsiban, de elhagyhatja a kórházat, de nem tudta, hova is menjen. Már nincs hova, és nincs miért mennie, de ekkor beugrott. Beteljesült a fekete is a jóslatból. Már tudja, mit kell tennie. Vissza kell mennie a jóshoz, beszélnie kell vele, meg kell tudnia, hogy miért kellett így történnie. Szerencséjére a jósnő az óta felépült, és ugyanott találta, ahol előzőleg. Mikor belépett, fejét elöntötte a düh, legszívesebben puszta kézzel megölte volna, de előtte meg kellett tudnia, hogy miért. Leült vele szembe, elmondta hogy mi történt, és követelte a magyarázatot. A jósnő pedig így szólt:

-         Nézd, fiam! Az élet egy hosszú folyosó, rengeteg ajtóval. Te döntöd el, hogy melyik az, ahová be szeretnél nézni, és melyik az, amelyikbe nem. A tied a döntés, hol akarsz több időt eltölteni, és hol kevesebbet. Te irányítod az életedet, nem más. Nem egy jóslat, nem egy felsőbb hatalom. A jövőd nincs előre megírva. Csak rajtad áll, hogyan alakul. Látod, most hallgattál egy buta jóslatra, és ezek történtek veled. Ha ezt nem hallod, ha nem jöttél volna el hozzám, nem mentél volna el a bálra, sőt a munkahelyed is más lett volna, elfogadtad volna az előnyösebb állást. Minden sokkal jobban alakult volna, nincs tragédia, van barátnőd, él az édesanyád. Most már, úgy látom, hogy megtanultad a leckét.

Miklós sírva fakadt. Mélyen belenézett a jósnő szemébe. Az pedig beleszívott a pipájába, a füstöt az arcába fújta, Miklós pedig elájult.