Manapság szinte minden évben megjelenik egy újfajta zenei irányzat, öltözködési stílus, életszemlélet, vallási szekta és más egyéb dolgok, amik tömegeket vonzanak.

         Az egész egy baromság. Ez mind – mind a gyengék mentsvára, azoké, akik nem tudtak kialakítani egy egyéni stílust, ami rájuk jellemző, amitől ők kitűnnek a tömegből, mert a mai fiatalok/gyerekek körében egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy ki mit szeret, ki hogyan öltözködik. Egyre kevésbé fontosak a belső értékek, és ez a változás nem feltétlenül jó irányú. Ma már az iskolákban képesek azért kiközösíteni egymást az emberek, csak mert az egyik nem ”EMO”-s, a másik igen, de még ezernyi példát lehetne mondani. Ez már régebben is így volt, de nem volt ennyire erőteljes. Nekünk még számított, hogy ki mennyire kedves, milyen jószívű vagy segítőkész, és ezek alapján választottuk meg a barátainkat. Ma már ez nem így van. Először be kell kerülni egy csapatba, és majd esetleg utána megnézik, hogy na, milyen is vagy! Korábban is ez volt, lásd például a hippi mozgalmakat. Egyszer valaki kitalálta, és sok ezren, sőt talán millióan követték ezt a marhaságot is, mert, hogy ne engedjük a nagyvállalatok hódításának, és így tovább, bezzeg ők is ugyanúgy tőlük vásároltak, egyik sem kezdett el mondjuk kertészkedni vagy állatot tenyészteni, hogy függetlenné válhasson. Valóban sokkal jobb lett a világ, hogy éjjel nappal téptek, nyakaltál az acidos vizet, és gitározva énekeltek arról, hogy milyen szar a világ. Ettől jobb lett, és sokat tanultunk tőlük, büszkék lehetnek magukra, sokat tettek le az asztalra.

         Ma is ezt folytatják a tizenévesek, csak más az alapja az ő nézetüknek. Mi a jó abban, hogy egész nap, mint egy zombi, néznek ki a fejükből, és arról panaszkodnak, hogy milyen kegyetlen a világ, és hogy nincs értelme az életüknek. Azt azért meg kell hagyni, hogy ha így folytatják, akkor az ő életüknek tényleg nincs, és nem is lesz értelme. Pedig lehetne. Tanulhatnának, sportolhatnának, szórakozhatnának. Élhetne mindegyik egy szép, vidám életet, ha már egyszer megszülettek. Más mindent megadna azért, ha egy napig tovább élhetne, vagy akár egy perccel, hogy még egyszer utoljára mielőtt meghal, megölelgesse a szerelmét, vagy mondhassa az édesanyjának, hogy szereti.

         A legnagyobb baj, hogy ez már csak rosszabb lesz. Mindig jön egy újabb hóbort, amit a sok kiforratlan gyerek követhet, hogy ezzel elfojtsa a saját egyéniségét, és a tömeget követhesse, ahelyett, hogy azt mondaná, elmentek a jó francba, ez nem én vagyok, én nem akarok ilyen lenni. Eltűnnek az egyedi emberek, sok mindenhez hasonlóan az emberiség is sablonossá és unalmassá válik. Remélem, nem így lesz, és egyszer majd magához tér ez a birka világ.