A nevem Pudz, és egy plüss oroszlán vagyok. Nem vagyok halandó, ha vigyáznak rám, örökké élek. Nagyon sok minden történt már velem, pedig fiatal vagyok. Nekem sajnos nincsenek szüleim, mesterséges úton jöttem létre, nagyon sok testvéremmel egyszerre. Mi egy hatalmas család vagyunk, több ezren vagyunk testvérek. Miután megszülettem, nem volt, aki a kezében tartson, aki megpusziljon, vagy törődjön velem, rögtön beleraktak egy nagy dobozba, és jó messzire vittek el. Rengeteg utazás után végül megálltunk, és kivettek, a fejemre akasztottak egy cédulát, és kilógattak egy magas állványra. Nagyon szomorú voltam, mert sokáig senki rám sem nézett, nem játszottak velem, pedig azt szeretem a legjobban. A szeretet nélkül nincs értelme az életemnek. Teltek a napok, míg egyszer egy reggel bejött egy fiú a boltba. Elkezdte nézegetni a mellettem lévő plüssöket, majd rám akadt, és levett az akasztóról. Ekkor már tudtam, hogy végre gazdára találok. Belerakott egy ajándéktáskába egy csoki és egy bon- bon mellé, tehát kiderült, hogy ajándék leszek. Nagyon izgultam, hogy vajon kihez kerülök? Vajon kedves lesz-e? foglalkozik-e velem? Ad-e majd jó éjt puszit esténként? Nagyon hosszú volt az a nap, teltek az órák, de csak nem kerültem ki a táskából. Beesteledett. Láttam, hogy egy pici kéz nyúl felém, és kiemel. Hirtelen megláttam az arcát, és ő is az enyémet. Úgy tűnt, örül nekem, mert azt mondta: -Hát ez egy oroszlán!!! Nagyon kedves arca volt, egy pillantásából láttam, hogy jó dolgom lesz mellette. Egy darabig nézegetett, igazgatta a sörényem, majd visszatett a szatyorba, és elindultunk valahova. Mikor megint láttam, hogy mi történik, egy sötét és büdös helyen voltunk, de nem zavart, mert elővettek, és játszottak velem. Bemutattak egy szimpatikus rénszarvasnak, akit Pityunak hívnak. Azt hittem, hogy fáj a torka, mert sál volt a nyakán, pedig nem volt hideg. Lassan eljött az idő, hogy hazainduljunk, és meglássam végre, hogy hol fogok lakni, viszont mikor a lány és a fiú elindultak, engem otthagytak. Láttam, ahogy egyre távolodnak, és még vissza sem néznek. Nagyon szomorú lettem, egy könnycsepp csordult ki a szememből. Nem is tudom meddig feküdtem ott, saját bánatomba temetkezve, mikor egy ismeretlen, részeg fiú felvett és hazavitt. Több hetet töltöttem le vele, de nem voltam boldog. Hiányzott a lány, az a kedves mosoly. Már- már kezdtem elveszteni a reményt, hogy viszontlátom, mikor egyik nap a fiú nővére felvett, és elindult velem kifelé a lakásból. Mikor kinyitotta az ajtót, elkerekedett a szemem, ugyanis nem más állt ott, mint a fiú, aki elhozott a boltból. Odaadott a lánynak, aki mellette állt, de addig nem vettem észre. Olyan boldog voltam, mint még soha. Megölelt, megpuszilt, és bocsánatot kért, amiért elveszített. Láttam rajta, hogy nagyon szégyelli magát. Nem tudtam rá haragudni, nagyon megszerettem. Azóta vele élek, boldog vagyok, és Pityu pedig a legjobb barátom lett, és az óta bemutatta a barátnőjét is, Cicust, egy szuperhős macskát. Nekem van a legjobb gazdám a világon!
